Az oroszlán és a patkány. A galamb meg a hangya
Bánj úgy mindenkivel, hogy hála kösse hozzád:
gyakran segít egy kis barát, ha senki más.
Két példám is van itt, ezek az állitás
igazságát megsokszorozzák.
Oroszlán mancsa közt lapúl
egy patkány, mert szeles, ügyetlen volt a kába.
De megmutatta, hogy milyen nagylelkü úr
s nem zúzta őt agyon az állatok királya.
És nem hiába volt e kegy.
Ki hitte volna azt, hogy egy
patkány oroszlánon segíthet?
De egyszer erdeje legszélső fáinál
hálóba hullt a nagy király,
rab lett s ezen dühös bőgése nem segített.
Fut Patkány Úr, talán foggal segíthet ő:
a hálón rágni kezd s lefejti az egészet.
Kitartás és kellő idő
dühnél s erőnél többet érhet.
A másik példa két kis állatról mesél.
Galamb jön inni egy hüvös patak vizére,
iszik s egy hangya hull a vízbe épp eléje.
A hangya úszni kezd, reméli partot ér,
de tenger az s vadúl sodorja már e csöppet.
Rögtön meglátja míly veszélyes a kaland
s fűszálat ejt elé az irgalmas galamb.
A hangya rákúszik s így végül is kiköthet.
És szárogatja már magát,
mikor jön egy suhanc, mezítlábas galád,
vállán nagy íj feszül, nyilazhat nyakra-főre.
S már látja Vénusz madarát,
hogy lábasában fő és csettint jóelőre.
S mikor épp megfeszűl íján a pattanó húr:
sarkába csíp a hangya jól.
A gaz felszisszen. Hátrafordul.
S e közben a galamb elszáll az ég alól.
Elszáll az estebéd, parasztunk kedve lappad:
galambot már pénzért se kaphat.