Az elvesztett kedves

Az elvesztett kedves szerző: Robert Browning, fordító: Tóth Árpád

Nos, vége!, s bármily fájó íz is,
    Úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
    Már a tornác ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,
    így láttam én ma még,
De holnap mind pattanva kelyhes,;
    ─ S lásd, minden szín kiég...

Drágám, hát ránk is ily sors vár? ─ óh,
    Nyúljak kezed után? ,
S barát legyek? csak barát már? ─ jó!
    De annak is jut ám

Egy nézés, ében fénnyel villanó!
    Szivem hadd őrzi görcsösen ─,
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó!
    Lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
    Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
    Csak tán picinyt tovább...