Az az igaz székely leány

Az az igaz székely leány,
A ki szeretni tud tisztán;
Székely vagyok én magam is,
Székely az én galambom is.

Szeressük mü híven egymást,
S igy is érjük az aratást;
Kalákába[1] is elmegyünk,
Pásztát[2] is majd együtt viszünk.

Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakjunk csinos asztagot[3];
A nagy asztag s a szép leány,
Segít hazán, és a pártán.

Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakjunk csinos asztagot;
A nagy asztag, s a jó vitéz
A hadban is sokat tetéz.

Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakhassunk nagy asztagot;
A nagy asztag, sok magot ád;
S házositsa aratóját.

Kalangyát[4], is együtt rakunk
Haza is együtt ballagunk;
A koszorút megöntözzük,
Estve mikor haza érünk.

Vigan eszünk és mulatunk,
Eltávozunk, ha tánczoltunk;
De a szívünk együtt marad
S őszszel teszünk lakodalmat.


  1. Kaláka ingyen dolog, s többnyire mulatságos tánczvigalmakkal köttetik egybe, ― és igaz magyar szó nem oláh, mint állittatik.
  2. Pászta rend az aratásban, vagy kaszálásban is.
  3. Asztag kazal, a szabad ég alá úgy összerakják a székelyek, hogy az eső be nem hathat.
  4. Kalangya e szó 26. kévéből összegyüjtött, és keresztbe összerakott keresztet fejez ki a székelyeknél.