Az az igaz székely leány

← Nemerének hideg szele

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Az az igaz székely leány

Jaj be szennyes a kendője →

Az az igaz székely leány,
A ki szeretni tud tisztán;
Székely vagyok én magam is,
Székely az én galambom is.

Szeressük mü híven egymást,
S igy is érjük az aratást;
Kalákába^[1] is elmegyünk,
Pásztát^[2] is majd együtt viszünk.

Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakjunk csinos asztagot^[3];
A nagy asztag s a szép leány,
Segít hazán, és a pártán.

Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakjunk csinos asztagot;
A nagy asztag, s a jó vitéz
A hadban is sokat tetéz.

Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakhassunk nagy asztagot;
A nagy asztag, sok magot ád;
S házositsa aratóját.

Kalangyát^[4], is együtt rakunk
Haza is együtt ballagunk;
A koszorút megöntözzük,
Estve mikor haza érünk.

Vigan eszünk és mulatunk,
Eltávozunk, ha tánczoltunk;
De a szívünk együtt marad
S őszszel teszünk lakodalmat.

1. Kaláka ingyen dolog, s többnyire mulatságos tánczvigalmakkal köttetik egybe, ― és igaz magyar szó nem oláh, mint állittatik.
2. Pászta rend az aratásban, vagy kaszálásban is.
3. Asztag kazal, a szabad ég alá úgy összerakják a székelyek, hogy az eső be nem hathat.
4. Kalangya e szó 26. kévéből összegyüjtött, és keresztbe összerakott keresztet fejez ki a székelyeknél.