Az albatrosz (Juhász Gyula fordítása)
(Juhász Gyula, 1906)
A hajó népe, hogy mulasson olykoron,
Egy albatroszt fog el, a víz nagy vándorát,
Amely közönyösen követi az uton
A suhanó hajót a sós vízáron át.
Bajjal teszik le őt a sík födélzeten,
A lég királya itt bohókás és balog,
Fehér, nagy szárnyait borzolja betegen,
Midőn a környezet körötte ódalog.
E szárnyas utazó mily gyönge, törpe itt,
E könnyed szárnyaló mily komikus, nehéz,
Égő pipájával piszkálja emez itt,
Menését mímeli egy másik tengerész.
A költő és madár olyan hasonlatos,
Ki a viharra vár, s repülve fölkacag,
De a tömeg között, hol nincs mély, nincs magos,
Óriás szárnyait bajjal vonszolja csak.