Az ökör
Szeretlek, ó szelíd ökör! Belőled
erő és béke száll, nyugodt, komor.
Ha nézed a szabad, kövér mezőket,
úgy állsz, akár egy zordon ércszobor.
Nyugodtan a nehéz igára hajlasz,
a barna szántót fürgén követed,
ha ösztökél, némán forog nyugalmas,
panasztalan, elégedett szemed.
Fekete orrodból gőzölve lebben
lehelleted, s vígan ujjong az égnek
bőgésed, ez a csendes himnusz-ének.
És zöld, nyugodt, tág és komoly szemedben
békén sugárzik, édesen merengve
az isteni mezők zöld, tiszta csendje.