Az átok (Charles Baudelaire)
Rám szakadt a lomha bosszú,
ily teher sok Sisyphusnak,
napjaink hamar elúsznak
s a Művészet hosszú, hosszú.
Nem kísér halotti pompa,
ismeretlen sirba térek,
és halotti, bús zenémet
szívem, e gyászdob kopogja.
— A sötétbe vár a kincsem,
hol mérőón, csáklya sincsen,
csak felejtés és magány.
Száz virág kelyhét kinyitja,
és illatja titkok titka
a halálos éjszakán.