A sajkázás
Indúl a sajka, mely Chloét
Közűlünk elviszi;
Ti csak, szellők, s kis istenek,
Ti csak toljátok azt!
Hordjátok, gonddal, lágy habok!
Úgy ah, ha szép szeme
Rezgésteken mulat, reám
Fog emlékezni majd.
A part kies árnyéki közt
Zengjen a tollas nép;
S a lenge sás s a víg csalét
A partra vonzza ki.
Azonban te maradj simán,
Csendes tó, míg kilép,
S vigyázz reá; nem ült soha
Szebb lányka hátadon.
Mint a nap, tiszta, mely magát
Kebledben tűkrözi;
Szép, mint a szép Cypris, midőn
Fehér tajtékjain
Gyöngyház-szekérre lépe fel.
A víznek istenei
Elhagyták a játékot, el
A tenger szépjeit.
Nem nézték elsárgúltjaik
Csalongatásaikat;
Csak Cyprist nézték, míg vízek
Síkjáról partra szállt.