A munkás dala
1917 A munkás
Van ágyunk és van gyermekünk,
Ó, nő!
Van munkánk bőven, sőt kenyerünk,
S van napfény, szél, eső!
- Csak egy csekélység híja már,
Hogy szállni tudjunk, mint madár:
Csak idő!
Vasárnap át a földeken
Én gyermekem,
A szép vetésen át ha megyünk,
Hol a kék fecskenép nyilaz;
- Mi az.
Ami hibázik még nekünk,
Hogy bátrak és szépek legyünk,
Mint ő?
Nem ép a ruha! - Idő!
- Most viharmagot hord a szél;
Órák kellenek és kikél,
Ó, nép!
Órák!... Hisz csak ennyit raboltok el,
Csak mindent, mit szívünk vére nevel, -
És szárnyat, napot, levegőt:
Az időt!