A megcsalt öreg
Üss’ a kő dudogó napádat! édes
Erzsim! hadd haragudjék, hadd emészsze
Dünnyögésivel hecticás tüdőjét!
Ne gondolj vele mit locsog felőlünk,
Ha vendégeivel guzsalynak ülvén,
Minket s másokat ízre porra nyelvel.
Csuszsz hozzám csak azért is; ő moroghat!
S nyomd bátran ajakamra gyönge szácskád.
Adj egy csókot, hamar! — még egyet! — újra
Nem lát most, — hamar egyet! — ah, ne rettegj,
Nyomd jobban! — szaporázd s ne kapd el ajkad!
Adj százat! — hamar! — ezret! — újra százat!
Adj, adj harmadik ezret! — újra százat!
Ismét más ezeret! — meg újra százat!
Add számláltalan! — hogy se mi ne tudjuk
Számban tartani mennyi csókot adtál;
Sem zsoltárra szorúlt napád ne, győzze
Édes vétkeidet rovásra róvni!