A kunok eredete 6.
Mind kül- mind belföldi történetvizsgálóink figyelmét elkerülte eddig Alberik szerzetes, krónikairónak, ki 1246-ig élt, II. András királyunk, azon nevü fiának halála iránti tanusága, melly igy szól: „A. 1234. Circa hoc tempus mortuus est Dux Andreas, vir forma decorus, Regis Andreae filius.” L. Alberici Monachi trium fontium chronicon. Editum a Gu. Wil. Leibnitz. Hannoverae A. M. DC. IIС. p. 550. — Rejtve volt előttünk a magyar kir. kamara levéltárában Bélának II. András fiának s azon András herczeg testvérének oklevele is, melly igy mond: Bela — Illustris memoriae frater noster Andreas. — Anno Domini 1245. — Ezekhez képest lőn, hogy a Paduai szerzetes II. András királyunknak Estei Beatrixxal egybekelését, és annak fiait, Bélát és Kálmánt megnevezvén, Andrást 1234. évben nem emliti. Lásd Monachus Paduanus apud Muratorii Scriptores Tom. VI. p. 228. — Igy juthatott Dániel is, ki IV. Béla koronáztatásakor ennek lovát vezette, a galicziai herczegségre, melly Kálmánnak lelépte után András herczeget illette, ennek 1234. kimulta miatt, tudniillik. — Minthogy pedig András herczeg, Jerusalemi András harmadik szülötte, itthon halálozott meg, sem a Croy nemzetségnek Francziaországban, sem a Rübenpreé Flandriában, törzsökeleje nem lehetett.