A koránti sirok
Üdvöz légy nékem, tiszta hold,
Az éjnek meghitt kedvese!
Elszaladsz? Oh ne menj, mulass, bú-barát!
Imé, megáll; a fellegek ballagnak el!
Csak a tavasz ébredte szebb
Mint a nyár csendes éjjele,
A midőn fürtjein harmatcsepp ragyog,
S piros orczával jő fel a vig dombokon!
Barátim, ah, már sír’tokat
Hideg, komoly moh nőtte be!
Be boldog voltam én, míg véletek
Láthattam a reggel tüzet s a csendes éjt!