A két jó nővér

A két jó nővér szerző: Charles Baudelaire, fordító: Kosztolányi Dezső

A Kéj meg a Halál két drága nővér,
    kik csókot adnak, frissen, mindenütt.
De sose szült e két előkelő vér,
    meddő maradt rongyfödte csípejük.

A poklok költőjének, aki bágyadt,
és nem találja kedvét semmiben,
a temető s a bordélyház ad ágyat,
hol álmatlan álomban elpihen.

A koporsóhoz s ágyhoz tér meg újra,
    s e két nővér, lelkét, a végtelent,
szörnyű gyönyörre, édes kínra gyújtja.

Mikor temetsz el, mocskos-arcú Kéj te,
    s mikor tűzöd be, ó Halál, te szent,
bús ciprusod vad mirtusza helyébe?