A három testvér
| ← A három királykisasszony | Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János A három testvér | Három becses dolog → |
Volt egyszer egy szegény ember, ennek volt három fia. Fiaim! igy szólt egykor hozzájok, mindeddig semmit sem láttatok, és semmit sem tapaszaltatok még, ideje, hogy már ti is országot, világot próbáljatok; tehát készüljetek minél elébb az utra, s menjetek, merre csak szemeitek látnak. Felkészült a három ifju, s miután mindenik táskájába rakta volt az utra sütött pogácsát, búcsut vettek az atyai háztól. Mentek, mendegéltek, majd kifáradva pihenni döltek; ekkor a két idősb azon tanácscsal állott elő, hogy mint jó testvérek, osztozzanak mindenekben, s egyék elébb a legifjabb pogácsáit, ha azok elfogynak, a másikét, majd végre a legidősbét. Ugy lett, az első napon a legifjabb táskája ürittetett ki; ám de más napon, midőn ismét eljött a falatozás ideje, a két idősb nem hagyá öcscsöket velek enni, s midőn ő ezt jogosan követelte, kitolák szemét, s ott hagyák éhen. Hagyjuk a kettőt vándorlani, s lássuk mi lett a szegény vakból. Ez megnyugodva istennek ebbeli végzésén, tapogatózva bolygott ide s tova, de jaj! hirtelen egy kutba esett. A kutban semmi viz, de annál több sár volt; s midőn ő beesett, a sár egész testét befecskendezé, mire ő mint egy ujjá születve a legjobban érzé magát, sőt miután a sárral képét, s szemgödreit bekené, egyszerre tisztán láta mindent, mert a csodatevő sár ereje szemgödreibe a legépebb szempárt varázslá, sőt egész abrázatja a legkellemesb szinűvé változott. Most a fiu, mennyit csak tudott annyit vitt egy cserépben magával e sárból s tovább ballagott; s egyszerre megpillantott egy kis egeret, melly egészen összezúzva segélyért könyörgött, ezt megszánva, bekené a csodaerejü sárral, s az egér azonnal megüdült, s jóltevőjének egy kis sípot adott, hogy ha bajban inségben szenvedne, fujja meg a sípot, s ő, mint az egerek királya, a világ minden egereivel segitségére leend. Tovább haladva, egy összezúzott méhet látott meg, ezt is meggyógyitá a hozott sárral, s tőle szinte egy sípot nyert, mellyet veszély idején meg kellett fujnia, hogy a méhek királya segitségére jöhessen. Ismét tovább ballagva, egy összevissza tört s vert farkast látott, ezt eleinte nem meré meggyógyitani, attó1 tartván hogy az felfalja őt, de a farkas addig rimánkodott, hogy végre őt is bekené a sárral, mire az a legerősebb s legszebb farkassá változott. Ez szinte egy sípot adott a fiúnak baj s veszély idején használandót. Ment, mendegélt most tovább a fiu, mig végre a fejdelmi városba érkezett, s ott a királyhoz inasnak szegődött. Két bátyja szinte ott szolgált, s rá ismervén öcscsökre, minden módon iparkodtak azt elveszteni. Sok fejtörés után a királyhoz mentek, s azt fogák rá, hogy ő nekik azt mondá, miszerint egy éjen át az ország minden gabonáját a király padlására össze tudja hordani. Tagadta azt a fiú, de hiába, a király kijelenté, ha reggelig minden gabona padlásán nem lesz, felakasztatik. Sírt és búsult a fiú soká; hirtelen eszébe jutnak sipjai, megfujja tehát az egérét, elmondja baját, s már éjfélkor az ország, minden gabonája össze volt hordva. Más nap még jobban boszonkodván testvérei azt hazudák, hogy a fiú a királyi laktól a piaczig szép viasz hidat készit egy éjen át. Ez is megparancsoltatott neki, s miután második sipját megfujta volna, a szolgálatára készen álló méhek, helyette teljesiték azt. Csodálkozva nézte reggel ablakán keresztül a király a gyönyörű boltozatos hidat; testvérei majd megpukkadtak mérgökben, azt fogák rá ujra, hogy a legizmosabb tizenkét farkast hozza el reggelig a király udvarába. Ugy gondolkoztak testvérei, hogy most bizonyosan győzedelmeskedni fognak, mert vagy a farkasok eszik meg öcscsöket, vagy ha mit sem hozna, a király végezteti ki. Ismét csalatkoztak; a fiú megfuvá a harmadik sipot, s parancsára termett a farkaskirály. Elmondá ennek baját, s ez nem tizenkét, de az ország minden farkasait a király udvarába parancsolá. A fiu most a farkaskirály hátára ült, s korbácscsal hajtá a nagy csoportot, melly mindent, mi eleibe jött, tépett és szaggatott. Kérés, rimánkodás, jajgatáS lőn a királyi lakban, de mit sem használt, majd egy zsák aranyat ígért a király, mit sem használt; a farkaskirály egyre orditá, hajtsad, hajtsad; többet ígér, többet ád, két zsák, három zsák, tiz, husz zsák arany lőn igérve, mit sem használt. A farkasok mindent széttéptek, a két testvér oda veszett, oda a király s minden cselédei, egyedül leánya kiméltetett meg; ezt a fiú nőül vette, s a királyi kormányt elfoglalva boldog lett, boldogan él most is, ha meg nem halt; holnap, mint utolsó levelében irá, meg fog bennünket látogatni.