A gyermek poeta
Ne fusd leányka,
Ne fusd Cupidót!
Hiába futsz te;
Ő megragad.
Kertedben én egy
Rózsát szakaszték,
S – képzeld! – az álnok
Abban feküdt.
Nem vettem észre,
S a rózsa kedves
Szagával együtt
Felszívtam őt.
Ki szán meg engem,
Kis gyermeket már?
Bódult fejemben
Im ö az úr.
S e kisded ének,
Mint ő parányi.
E kisded ének
Már tőle van!