A Velencei Köztársaság halálára
Uralkodott a kincsekkel tele
Kelet fölött s Nyugat védője volt;
Velence senkinek meg nem hajolt,
nemes sarj volt, Szabadság gyermeke.
Sem bősz erő, sem csel nem győzte le;
szűz város volt, tündöklő és szabad,
s mikor jegyest választhatott a vad,
örök tenger lett hű szerelmese.
S megérte bár, hogy hervad dicstelen
s hogy dísze hull és többé mit se vár, –
tünődjünk most a tünő érdemen,
s hogy így elérte őt is a halál.
Gyászoljatok ti férfiak velem:
oly nagy volt hajdan s árnya sincs ma már.