98. szonett
A tavaszon tőled távol valék;
Hogy tarka april járt ékes lepelbe’,
Ifjuságot, gyönyört lehelt a lég,
A vén Saturn is tánczolt és enyelge.
De sem madárdal, sem lágy illata
Ezer virágnak, bármi szende-szépek,
Nem viditott fel, rá sem birhata
Hogy száráról csak egyet is letépjek.
Liljom haván szemeim nem mulattak,
A rózsa bája sem igézhete:
Szépek, de hajh! mind hitvány másolat csak
Rólad, gyönyörök mintaképe te!
Tél volt nekem, mert nélkülöztelek.
Ezek csak árnyid – úgy játszám velek!