92. szonett
A legrosszabbat érjem a mi lelhet:
Hagyj el! Mig élek, nem veszthetlek el:
Éltem csak eddig tartván mig szerelmed,
Attól s azon függ vég lehelltivel.
A legnagyobb rosztól nem félhetek:
Ha véget vet nekem a legcsekélyebb;
Sőt azzal jobb létet remélhetek
Mint ez, hol eltiporhat egy szeszélyed.
Igy lengeséged nékem mit sem árt
Ha árulásodon függ életem;
Sőt biztos üdvöt szívem igy talált:
Üdv bírni téged, s halni üdv nekem!
De hol van üdv, ah, mit folt nem árnyazhat?
Ha csalfa volnál, s nem tudnám hogy az vagy?