81. szonett
Akár sirverset én irjak tenéked,
Rothadni engemet akár te láss:
Halál zsákmánya nem leend emléked,
Bár érjen engem teljes pusztulás.
Mostantól fogva rajtad örök hir van,
Bár örök felejtés föd engemet;
Én elfeledve fekszem földi sirban,
Téged őriznek szívek és szemek.
Versem lesz síremléked, a melyet még
Most nem levő szemek olvasnak el,
S nyelvek hirdetnek, most még nem születvék,
Ha sírba’ lesz mind aki most lehel.
Te élni fogsz (tollam hatalma oly nagy),
Mig ember-ajkon a leh el nem olvad!