77. szonett
A báj enyésztét majd tűkröd mutatja,
S az óra drága perczeid mulását;
De légyen eszméidnek lenyomatja
E könyv, s jegyezd meg jól tanácsadását.
Az a redő a melyet a tükör
Hűn láttat, tátongó sírt emleget,
S az ellopózó árny jelezte kör
Örökléthez lopózó perczeket.
S mit elméd, im, nem tud megtartani,
Bízd ez üres lapokra, s egykor itt
E lelkeden nőtt s megvált sarjai
Ugy állnak mint új ismerőseid.
E bétekintés hasznos lesz neked,
S mindig becsesbbé teszi könyvedet.