66. szonett
Fáradt vagyok, sírban vágynám pihenni,
Bánt, látni koldúskép az érdemet,
Pompával ékes a mihaszna semmi,
S esküt szeg a legtisztább becsület,
Szégyenletes hely jut dicső erénynek,
Szűz ártatlanságon gyalázat ég,
Magas tökély meghajlik durva kénynek,
S erőt megbénít lomha gyengeség,
Művészet a kényszer elnémulni készt,
Egyűgyüség az egyszerű igazság,
Tudós gyanánt bolond korlátoz észt,
Rabbá a jó, s urává lesz a gazság.
Ez az, mi fáraszt s űzne mind halálra,
Csak hívemet ne hagynám itt magára.