45. szonett
A más kettő, a könnyü lég s a tűz,
Mindig veled van én bárhol legyek;
Amaz lelkem, ez vágyam a mely űz,
S melyek kisérődűl szegődtenek.
S ha távozott e könnyebb két elem
Hozzád, szerelmi gyengéd hirnökűl,
S kettő maradt csak a négyből velem:
Éltem halálos búba elmerűl;
Mig ujra visszaadja tört erőmet
A tőled visszatért két gyors követ,
Kik most hozák ép a jó hirt felőled
Hogy szépen-épnek láttak tégedet.
Hallom s örűlök, de nem hosszasan,
Mert küldöm ujra, s én, ülök busan.