32. szonett
Ha jól eltöltött éltemet tul-éled,
S rám zord halál borítja föld porát;
S véletlenül ha újra megszemléled
Elhunyt hived sok nyers, szegény sorát:
Mérd a tökélyhez mit a kor elért,
S bár mindenik toll túlszárnyalta már,
Tartsd meg, szerelmemért, s nem rímökért,
Mit mesteribb kéz jobban eltalál.
S csak e nyájas szót szenteld nékem akkor:
Hivem szerelme jobb terméket ad
Ha ugy fejlik múzsája mint ez a kor,
S ő is jelesbek sorában halad.
Hogy ő elhalt, ma jobb költők művéhez
Szépségök vonz; szerelme, az övéhez.