18. szonett
A nyári naphoz hasonlitsalak?
Kedvesb vagy annál s enyhébb fényü te.
Zord széltül gyönge bimbók hullanak,
És ah, rövid a nyárnak élete.
Forró sugárral néha gyujt a nap,
De arany arcza néha elborul.
Elveszti báját, mi legbájosabb,
S a változó idővel dísze mul.
Csak életed nem veszti el nyarát.
Mi bájt te birsz, azt el nem tépi vész.
Kevély halál árnyát nem nyujtja rád,
Örök dalomban ki örökre élsz!
Mig lesz egy élő, s lesz szeme s szive:
Ez élni fog, s fogsz benne élni te!