152. szonett
Téged szeretve: hitszegő levék;
Te kétszer az: esküdve hogy szeretsz:
Hitet szegél hogy e viszonyt szövéd,
S új frigygyel új csalárd hálóba vetsz.
De mit vádollak én két hitszegésért,
Mikor magam húszszor szegék hitet?
Mert minden esküm csalfa és hitet sért,
Hazug levék, szeretve tégedet!
Ég- s földre esküvém hogy jó s igaz vagy,
Hogy hű, szilárd, állandó: esküvém;
Hogy te ragyogj: magam’ tetettem vaknak,
S hitet tevék, bár magam sem hivém!
Szentnek mondálak: oh, hazug szerelmem,
Mi szörnyet vétsz a szent igazság ellen!