133. szonett
Átok a szivre mely kész, szűm’ kinozni,
S barátom’ s engem oly mélyen sebez!
Nem elég-é bút egy magamra hozni?
Barátom is a rabság rabja lesz?
Kinzó szemednek én magam’ megadtam,
S im másik énem láncza még szorosb;
Tőled, magamtól s tőle elhagyattam,
Hármas kínom igy még háromszorosb.
Zárd szivemet ércz kebled börtönébe,
S tartsd meg barátomé kezesekint:
Ő én szivemben, s ám én bárkiébe’:
Igy én váramba nem hozhatsz be kint,
S mégis tehet’d: mert ha engem bezársz,
Mind az rabod lesz mit bennem találsz.