121. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly

Jobb lenni rosznak mint tartani rosznak,
Ha jót sem óv már vádtul érdeme,
S itél ártatlan élvet is gonosznak
Nem a mi érzetünk, de más szeme.
Sok csalfa szinlelő miért nevessen
Felpezsdülő vérem hevűletén?
Hibámra még hibásabb kém ne lessen,
Ki rosznak tartja a mit jónak én.
Én az vagyok a ki; s hijába merték
Vádolni éltem: rájok száll a vád;
Egyenes én vagyok, mig ők a ferdék,
S nem szabja tettem hozzájok magát,
        Mig átkos elvök nem valósodik:
        Mindenki rosz s a rosz uralkodik.