104. szonett
Nekem sohsem vénülsz meg, szép barátom!
A mint először pillanték terád,
Ugy tűnsz ma is föl; bár harmadszor látom,
Hogy hull a fákról nyári lomb s virág.
Három vidám tavasz vált sárga őszre,
Három fris ápril illatos lehét
Három hő junius perzselte össze:
Te viruló és fris vagy mint előbb.
S mégis – mint mutató az óra-táblán –
Suhan a szépség észrevétlenül,
Szemem csalódik s a nélkül hogy látnám
Bájló szined halványul, elrepül…
Halljátok hát, jövendő nemzedékek:
Meghalt a báj, mielőtt születétek!