10. szonett
Mert szégyen ám! Tagadd csak hogy szeretsz mást
Ki tenmagad szeretni nem tudod
Ezer szív érted tud lángolni folyvást,
Te senkiért – ezt nem tagadhatod –
Az ádáz gyülölet mert úgy elfoglal
Hogy magad ellen összeesküszöl,
Tenházad’ rombolod dühös haraggal,
Mit tataroznod kén’, romok közől.
Jobb útra térj, s mindjárt máskép itélek!
Vagy szebb gyülölve mint szeretve lenni?
A milyen szép vagy: oly kegyes légy, kérlek!
Ne törj magadra: a mit kérek, ennyi!
Oh, kedvemért, alkosd magadnak mását,
Hadd lássuk abban bájid folytatását!