Ő és én
Tavasz árnyában leltem őtet,
S lelánczolám virágfonással.
Puhán alvék, s nem érezé.
Rá néztem, s e tekintetemmel
Éltével egy lőn életem.
Érzettem, s ah! nem tudtam azt.
Szó nélkül csácsogék feléje,
S rezegtetém virágfonásom,
S álmából ő felébredett.
Rám néze, s e tekintetével
Éltemmel egy lőn élete;
S körűlölelt Elysium!