Érzelmes dialóg
szerző: Paul Verlaine, fordító: Juhász Gyula

Magányos, ódon parkban a havon
 Két árny sétál az éjben, ballagón.

 Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
 Alig hallatszik, hogy mit is beszél?
 
 Magányos, ódon parkban a havon
 Két árnyék révedez régmúltakon.
 
 ─ Eszedbe jut-e még a mámorunk?
 ─ Hogy gondolod, oly messze már a mult!

 ─ Nevemre néha nem dobban szived?
 Lelkemről álmodsz olykor? ─ Azt hiszed?

 ─ Ó, üdvösségünk tűnt szép napjai,
 A boldog csók! ─ Volt benne valami!

 ─ Mily mély hitünk volt, és mily kék egünk!
 ─ Elszállt a hit, a komor égbe tünt!

 Ballagnak ők balgán a bús uton,
 S csak a vak éj tűnődik szavukon.