Éji út (Conrad Ferdinand Meyer)
Hajó röpült. Fehér tajtékfodort
vont kétfelé. Pylos partjára tört.
A kormányos borongó ifju volt,
apátlán és vad bánattól gyötört.
Telemachosnak hívták a fiút,
vizsgálgatá az éji láthatárt,
mellette egy — Mentor mezébe bútt —
hatalmas útitárs : Athéne állt.
S a csillag mind kigyúlt, virúlt az éj
és tudta mért... a zengő tengeren
így szólt Zeusz leánya: „Jöjj, beszélj,
könyörgj az istenekhez most velem!”
S miként halandó, földi emberek,
kinyúlt az éjben s mondott egy imát,
az ifjúért magát így kérte meg, —
és meghallgatta végül önmagát.