Éjféli számvetés

Éjféli számvetés szerző: Charles Baudelaire, fordító: Reviczky Gyula

Mikor éjfélt ver az óra,
Számadásra hí bennünket,
Hogy a napot, a letűntet
Használtuk-e némi jóra?
Mai napon, - volt reá ok;
Tizenhármas péntek épen -
Bár uszunk a bölcseségben,
Ugy éltünk, mint a pogányok.

Letettük, mint léhütő nép
Jézust, a legigazabbat,
Mint élősdi, kit a gazdag
Kéznél tart, hogy élczelődjék.
Mint az ördög czimborái,
Hogy a csürhét meg ne bántsuk,
A mi kedves, azt gyaláztuk,
S nem mertük a bünt utálni.

A tévedő gyöngeséget,
Hódolva a butaságnak,
Bikaszarvas homlokának,
Meggyötörtük mint peczérek.
Csókot hánytunk a piszoknak,
Nyegleséget ünnepeltünk,
S főleg abba' telt a kedvünk,
Hogy öleljük, a mi rothadt.

S végre, ennyi léhaságot
Hogy lehessen mibe ölni,
Lantot büszkén pengetők mi,
Kiknek híre abban áll, hogy
A hivságot magyarázzák:
Ittunk szomj és ettünk éhség
Nélkül... födj be vak sötétség.
Fújjuk el már azt a lámpát!