Álomkérés
szerző: Madách Imre

                        O dass dem Menschen nichts
                         Vollkommnes wird.
                               Gőthe

Álmodtam egykoron dicső
S mi égi álmokat!
Mivel sugárzva akkoron
Mosolygni láttalak.

Felébredék, s hogy esdtem én
Ez álmot újra haj!
Nem ült szivembe bú, keserv,
Se vészt hozó sohaj. -

Az álom újra eljöve,
S űdvöt hozott nekem,
Öröknek esdtem álmomat
Öröknek édenem.

De elrepült, s orozva áll
E szűnek édene!
Keblem keserve tengerén
Reményt se lelhete.

S az álmot esdem ujonnan,
Hogy az örök legyen,
S nyugalmat ott találjak én
A bús enyészeten.