Zeneszerzők
| Zeneszerzők szerző: Karinthy Frigyes |
Vége van a szezonnak, gondoltam, és egyszer se voltam az Operában. Elmegyek és megnézem Wagner »Gyerünk csak!« című drámai költeményét. Az utcán találkoztam konzervatorista barátommal, aki elmondta, hogy most egy nagy szimfónián dolgozik, amit Bécsben fognak játszani, hallgassam csak, lalala-la-la-laa... de írt két kuplét, amit most hangszerel. Ne menjek egyedül, majd ő velem jön, és magyarázni fogja a zenét, mert azt így nem lehet érteni, magától az embernek.
Útközben már kezdett is magyarázni. Nézze, kérem, mondta, az egész mű egy motívumon alapszik, amit átvesznek a szólamok. Látja, lalalala, ez van a csellókban, de most jön a kontrapunkt: tralalala... mire a fagottok: plim-plim, most fel, fel, egészen a triangelekig trere, tretete, és most: figyeljen most: tye-tye-tye, halkan, egyszerre kitör: bububu, és így a pianóig: nyinyinyi, bebebe, avvava.
Nyitány. A színpadon komor holdfény. Kezdem figyelni a nyitány melódiáját.
BARÁTOM fülemhez hajol, izgatottan. Na most! Hallja? Ezek a csellók. Figyeljen: bebebebe... brubru... Kezével vízszintes mozdulatokat tesz. Nagyszerű!... Nagyszerű!... Ja, allé Achtung vor hangszerelés. Ezek tudtak hangszerelni... Diadalmasan néz rám. Egyik fülemmel a hangszerelést keresem, a másikat idegesen mozgatom.
BARÁTOM felordít. Most!... Most figyeljen... Most kezdődik az ellenszólam... Sssz... Bu... bem... bem... Hallotta?!!... Hallotta ezt... ezt tradaramtadam... és közben a prímhegedűt: pipipi... hallotta a prímhegedűt?... Maga nem hallgatja a prímhegedűt. Fenyegetve néz rám.
ÉN zavartan, mint akit rajtakaptak. De, de hallottam... igazán nagyszerű... Kétségbeesetten keresem a hangok közt a prímhegedűt, füleim leszakadnak és mint hét testvér kézenfogva bebújnak az orkeszterbe. Ijedten mászkálnak a mérges hangszerek közt, felmásznak a fuvolák póznáin, bekukucskálnak a trombitába, a zongora alá néznek és a hegedűk tetején szepegve kérdezősködnek: Kérem, szépen, itt az imént elvesztettünk két hangot, a Prímhegedű bácsitól kaptuk, nem tetszett megtalálni?
BARÁTOM vad gúnnyal. Nagyszerű!... Azt elhiszem, hogy nagyszerű... De most, most majd figyeljen a pianóra... mindjárt jön... ez a teteje a harmonizálásnak... egész piano... pli... pli, aztán még magasabban tretetetete, trete: pizzicato... majd figyeljen... mindjárt jön. A két ujjával olyan mozdulatokat tesz, mint mikor valami egészen apró tárgyat tapogatunk.
ÉN kétségbeesetten várom a pianót. Egy perc múlva csakugyan elhallgatnak a trombiták, és egy hegedű veszi át a szólamot. Abban a pillanatban:
BARÁTOM felordít. Most!... Most!... Most!... Most figyelje a pianót... Hallja?... Behunyja a szemét, felső testével úszni kezd, jobbra és balra, karjaival svédtornát űz, derekát riszálja, mintha el akarna repülni. Közben a pianót harsogja teli tüdővel, szabadon, boldogan, ellenállhatatlanul: az egész színházban csak ezt a hangot hallani. Csakugyan pianót játszhatnak odalent. Végre elhal a hangja, összecsuklik és csak a száját mozgatja.
ÉN most végre szeretném hallani, mi van odalent. Figyelni kezdek. Egy hölgy egész szép szerelmi dolgot énekel a színpadon.
BARÁTOM váratlanul oldalba üt, hogy a szívverésem is megáll. Vérbeborult szemekkel mered maga elé. Halványan. Hallotta?
ÉN rémülten. Mi történt?
BARÁTOM. Hallotta a g i s-t? Hallotta a g i s-t? Hallotta a g i s-t?
ÉN. Nem hallottam... Mi van vele?... Talán még lehetne segíteni rajta... telefonáljunk...
BARÁTOM. Látja, ez Wagner... Ide egy g i s-t tenni f i s helyett! Ezt csak ő merte megtenni!... Ez a hallatlan, az érthetetlen, a velőtrázó benne... ez a mindent letipró bátorság... itt, ebbe a szólamba, egy g i s, mollba, három kereszt... három kereszt...
EGY HANG mögöttünk. Pardon, két kereszt, egy b é.
BARÁTOM odafordul. Nekem mondja? Hallotta maga ezt a g i s-t?
A HANG ""szerényen. Kontrapunkt Ernő vagyok, a konzervatóriumból.
BARÁTOM. Én is. Hát nem hallotta: Énekel tra, ta, tada-ra!
MÁSIK ZENESZERZŐ fagyos nyugalommal, énekelve. De igen. Csakhogy nem: tra-ta, tada-ra, hanem: tre-te, dede-re!...
BARÁTOM gúnyosan. Talán így: dede-rada-lala...
MÁSIK ZENESZERZŐ megsértődve. Pe-pe... plem... plem...
BARÁTOM hevesen. Tadaradala-da...
MÁSIK ZENESZERZŐ feleselve. Tra... dadára... tedere... tye... tye...
BARÁTOM felpattanva. Tu-tu... tu... tu...
MÁSIK ZENESZERZŐ. Mit? Ezt nekem? Hát akkor tudja meg: Énekelve. te... de-de... de... ladala...
Összepofozkodnak.