Zöldablakos házad

Zöldablakos házad szerző: Francis Jammes, fordító: Kosztolányi Dezső

Zöldablakos házad ma újra látom,
amelynek lanyha volt kilincse nyáron.
Már nagy lehetsz nyilván, elgondolom.
Ötéves voltál, kedves lányka, akkor,
mikor megláttalak a birtokon,
öreg apáddal, kit megtört az aggkor.

Emlékszel-e? Fehér, fülledt vasárnap.
Mi gyermekek még, aprók mind a ketten.
Nyírt körtefáknál rózsabokrok álltak
s zöld érc-cserebogár a rózsakelyhen.
Követtelek szelíden, drága kislány,
te megpillantottál egy verebet,
hozzátipegtél s rám tekintve pislán,
nyugodtan mondtad: „Megfogom neked"

Most elröpült már az édes gyerekkor,
mint a rigó. Be csöppek voltunk ekkor...
Szívem kicsordul, mint agyagcsupor,
melyben szegények bús ebédje forr.