Záró szonett (John Keats)

Záró szonett szerző: John Keats, fordító: Orosz László Wladimir

Csillag, lennék ily’ rendíthetetlen! –
 — — | — — | — — | — ∪ ∪ —
     Fagyos magányú fényed nem vágyom,
      ∪ — | ∪ — | — — | — — | — —
     Mi szenvtelen ragyog föl egedben:
      ∪ — | ∪ — | ∪ — | ∪ ∪ — —
     Remete-szemmel, messzi határon
      ∪ ∪ ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
Túl is látván a Vizek áramát,
 — — | — — | ∪ ∪ ∪ — | ∪ —
    Hogy változik a Rendelés szerint;
     — — | ∪ ∪ ∪ — | ∪ — | ∪ —
    Vagy mint ki hegyet s lápot egyaránt
     — — | ∪ ∪ — — | ∪ ∪ ∪ —
    Ölelő havazásba tekint. –
     ∪ ∪ — | ∪ ∪ — | ∪ ∪ —
Nem – én szerelmem szívremegését
 — — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
    Óvván lennék örökre-kitartó,
     — — | — — | ∪ — | ∪ ∪ — —
    Hogy éber kéjt beragyogó részvét
     — — | — — | ∪ ∪ ∪ — | — —
    Emelje lágy, lüktetve-halandó
     ∪ — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
Lélekzetét az éteri szféráig:
 — — | ∪ — | ∪ — | ∪ ∪ — — | —
    Vagy éljek így – vagy pusztuljak el máris.
     — — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — — | —