Záporeső után
Záporeső után
Eszterhaj megcsordul,
Talán még idővel
Szived hozzám fordul.
Te tettél fogadást
Én előttem nem más,
Hogy soha sem szeretsz
Én kivülöttem mást.
Hamis lelkü voltál,
Engemet megcsaltál,
Egy csókért, kettőért
Máshoz folyamodtál.
Azzal ne dicsekedj,
Ha megvetettél is:
Parancsol az isten
Talán még nekem is.