Yeats (Szerb Antal)
szerző: Szerb Antal
A napokban elhunyt William Butler Yeats, az írek Nobel-díjas nemzeti költője, olyan ember volt, mint amilyennek az ember a költőt elképzeli. Lelke nem a földön lakott, hanem ábrándok és álmok közt, ábrándjait és álmait sokkal komolyabban vette, mint a valóságot. Ezt szóról-szóra kell érteni: más költő is írt tündérekről, akik elragadják és boldog erdei hazájukban fogvatartják a földi halandókat, de Yeats hitt is az ír népbabona tündéreiben, a „jó nép”-ben, a „láthatatlanokban”, ahogy ott a tündéreket nevezik. Feljegyzései, önéletrajzi írásai közt minduntalan feltünnek ezek az „emberi nagyságnál magasabb asszonyok”, akik eljönnek olykor táncolni a falusiakkal. Drámát is írt róluk: The Land Of Heart's Desire. Magyarul talán az lehetne a címe: Az ország, ahová szívünk vágyik. Ez az ország a tündérek birodalma.
Apja festő volt, a meseerdőt kedvelő prerafaelista festőiskola tagja. Yeats már a szülői házban is azt tanulhatta, hogy a mese fontosabb a valóságnál. Babonák és látomások kísérték egész életét. A holdat nemcsak úgy szerette, mint a költők általában: azt tartotta, hogy jellemünket és sorsunkat a hold határozza meg: vannak újhold-emberek, holdtölte-emberek, minden holdfázisnak más jellem és más sors felel meg. Bűvös kártyalapjai voltak, titokzatos jegyeik a hold fázisait ábrázolták: ha két ember ugyanazt a lapot sokáig nézte, éjszaka egyforma látomás látogatta meg mind a kettőt.
Költészete is csupa álom és babona. Sejtelmes neve van még az irodalmi mozgalomnak is, amelyet útnak indított: Celtic Twilight, kelta félhomály. Fiatalkori költeményeit az ír nép mondai alakjaival és babonáival szőtte át: halált jelentő fekete disznók futnak át az úton; a vándor a Vágy félfülű kutyáival találkozik; távoli szigeteken elvarázsolt alvók évszázados álmot alusznak; emberfejű madarak kerengenek körülöttük.
Ilyen sejtelmes világba vezetnek gyönyörű színdarabjai is, amelyeket az általa igazgatott Abbot's Theatre, az ír nemzeti színház számára írt. Cathleen Grófnő című színdarabjában Írországot elárasztják a kereskedő-démonok (értsd: az angolok) és nagy pénzt kínálnak az emberek lelkéért, minél tisztább lélek, annál többet; a fiatal Cathleen grófnő eladja lelkét, hogy segíthessen az éhező ír parasztokon. Egy másik darabjában egy kopott öregasszony, a szenvedő, nyomorult, de halhatatlan Cathleen-Ni-Hoolihan jelképezi Írországot.
Mert bármilyen ábrándozó is, az ír nép szenvedése állandóan foglalkoztatja, az ír szabadság szenvedélyes harcosa. Az ír nép és a magyar nép sorsa közt sok a rokonvonás, ezt az írek mindig is tudták. Ez a felismerés ihlette Yeats magyar tárgyú költeményét: How Ferenc Renyi Keyt Silent, magyarul: Hogyan hallgatott Rényi Ferenc.
E költemény a szabadságharc leverése után játszódik. Haynau sátra előtt ül, katonái a menekülő és elrejtőzött szabadságharcosokat kutatják. Eléje hurcolják a fiatal Rényi Ferencet, akiről gyanítják, hogy tudja, hol lappanganak a bujdosók. Rényi nem felel a tábornok kérdéseire. Haynau elfogatja Rényi anyját és nővérét: „Ha nem felelsz, kívégeztetem őket.” A két nő arra inti Rényit, hogy őrizze meg titkát és nyugodtan megy a halálba. Este fogolyként hozzák a lányt, akit Rényi szeret. A lány könyörög, ne áldozza fel őt és önmagát. Rényi tovább hallgat. A leányt kivégzik. Rényit szabadon bocsátják és a fiú eszét vesztve bolyong a mezőkön.
Yeatset az angolok is a legnagyobb angol nyelvű költőnek tartották kortársai közt. Az íreknél a legfiatalabb nemzedék elfordult tőle; sokan nem helyeselték, hogy műveit angolul írja, az örök ellenség nyelvén, nem pedig az írek nyelvén, – amelyet egyébként az írek közül is csak kevesen értenek