XXIV. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)
szerző: Szenczi Molnár Albert
C. M.[1]
Dicséri Dávid az Istent az Izráel népéhez való jó voltáért.
Az Úr bír ez egész földdel
És minden benne élőkkel,
Övé ez földnek kereksége,
Kit az tengeren építött,
Folyóvizekkel környülvött,
Kiben meglátszik bölcsessége.
Ki megyen föl az szent helyre,
Az Úrnak ő szent hegyére,
És vajjon kitől tiszteltetik?
Azkinek tiszta ő szive,
És ártatlan az ő keze,
Azki hamissan nem esküszik.
Ezt az Úr megáldja szépen,
És az idvözétő Isten
Igazságát adja őnéki.
Ez pedig az bódog nemzet,
Ki az Jákobnak Istenét
Keresi, és szent színét nézi.
Világi kapuk, nyíljatok,
Fejeteket föltartsátok,
Hogy ez dicső király térjen bé.
Micsoda dicső király ez?
Seregeknek Istene ez,
Nagy ennek hadi erőssége.
Ti, kapuk, emelkedjetek,
Fejeteket fölvessétek,
Hogy ez király belétek térjen.
Kicsoda ez nagy királyság?
Ez az Zebaoth Uraság,
Melly nagy az ő dicsőségében.
- ↑ C. M. = Clement Marot; értsd: az ő verziója szerinti francia szöveget használta.