XX. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)
| XX. zsoltár szerző: Szenczi Molnár Albert |
T. B.[1]
Az izráeliták könyörgése Dávid királyért.
Az Úr tégedet meghallgasson
Te nagy ínségedben,
Az Jákob Istene megtartson
Te veszedelmedben.
Küldjön tenéked segedelmet
Az Úr ő szent házából,
Tereád fordítsa kegyelmét,
Tartson meg az Sionból.
Áldozatidat megtekintse,
Kikvel őt tiszteled,
Égő áldozatodat tüze
Égesse meg néked.
Azmit az te szíved kívánhat,
Adja meg ő tenéked,
Hogy mindennémű tanácsodat
Te jó véghez vihessed.
Adjad, Uram, hogy te nevedben
Az mi zászlóinkat
Fölemeljük nagy örömünkben,
És adjunk hálákat
Mondván: Az Úr Isten megőrzi
Ez királt kegyelmével,
A mennyből őtet erősíti
Jobb keze erejivel.
Némellyek az ő szekerekben
És bíznak lovokban,
De mi az nagy Isten nevében
Bízunk mint Urunkban.
Azért ők keményen megesnek,
Mi pediglen megállunk,
Ők mind az földhöz verettetnek;
De mi épen maradunk.
Tarts meg, Uram, és engedd nekünk,
Hogy ez király hiven,
Mikoron hozzá esedezünk,
Segédségül legyen.
- ↑ T. B. = Théodore Béze verziója szerint.