X. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)

X. zsoltár
szerző: Szenczi Molnár Albert

C. M.[1]

Domine, ut quid dereliquisti?

Az Izraélnek megszabadításért való könyörgése.

Mire távozol tőlünk Úr Isten
Ez sok ideig való ínségben[2]
Illy messze? és magad mit rejted el?
Miért hogy minket így felejtesz el?
Ím az istentelen kevélységgel
Kergeti az szegént és nyomorgattya,
Az önnön nyakában essék hálója!

Mert ez istentelen dücsekedik,
És gyönyörködik kívánságában
Dicsíri az fösvént, hízelkedik:
Istent káromlja fölfualkodván[3],
Az kit megutál nagy hívságában,
Sőt kevélységiben így gondolkodik,
Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik.

Ő bolondságában úgy elmegyen,
Erős ítéletedet nem féli
És kevélységében szól nagy fennyen,
Ellenségit is semminek véli,
Könnyen elfúhattya azt ítéli,
Végre mond: bátran lakom és csendesszen,
Soha nem esem szerencsétlenségben.

Átokkal szitokkal rakva szája,
Szól az ő nyelve csak álnokságot,
Ez nyelvit szoktatta csalárdságra,
Kivel szerez sok bút és bánatot,
Tolvaj módra megáll barlangokot,
Leshelyből az szegénre ólálkodik,
Hogy azt megkaphassa azon forgódik.

               * * *

Barlangban magát megvonnya titkon,
Hogy az ártatlant megragadhassa
Mint az oroszlán vigyáz az likon,
Hogy az szegént hálóban hozhassa,
És ő torkában azt befalhassa,
Abban forog őneki minden gongya,
Hogy az szegént megejcse, és megfogja.

Meg aztis mongya az ő szívében,
Hogy Isten ezzel semmit nem gondol
Orcáját elrejti ezek ellen,
Szemét behunnya másuvá fordol.
Kérlek Uram ez dolgon megindolj,
Nyújcs ki kezed, az szegént ne felejcs el,
És az nyomorultnak légy segédséggel.

Miért mívelné az gonosz ember,
Hogy káromlja csúfollya az Istent?
Szívében mond: Számot Isten nem kér,
De te Uram értesz és látsz mindent,
Azért az szegény csak reád teként,
Az nyomorult árva te benned bízik,
És tőled kegyessen megsegíttetik.

Törd meg az istentelennek karját,
Hívd elődben és idézd törvénben,
Visgáld és ítéld meg gonosságát,
Ekképpen nem mér jőni elődben,
És így örökké regnál az Isten,
Ez világot igassággal vezérli,
Az pogánokat földről mind eltörli.

Uram tekincs meg az nyomorultat,
Az szelídeket kegyessen tarcs meg,
Vedd füleidben kiáltásokat,
Erősícs szíveket, vigasztald meg,
Az szegény árvákat védelmezd meg,
Zabolázd meg az erőszak tevőket
Gonoszoktúl ez földön ódd népedet.


  1. C. M. = Clement Marot; értsd: az ő verziója szerinti francia szöveget használta.
  2. A teljes sor hiányzik az eredeti nyomtatványból. Az "Elöljáró beszéd"-ben viszont Molnár Albert felhívja a figyelmet a hibára. Ez alapján pótolva.
  3. Értelme: "fölfuvalkodván"