X. Lelkemnek halvány gyökerei...

X. [Lelkemnek halvány gyökerei... ]
szerző: Somlyó Zoltán

Lelkemnek halvány gyökerei,
mik a szívemben áznak,
megkeseredtek, s mint halálvirág:
pompáznak ők és fáznak.

Bús percek titkos rejtekén,
mint polcon régi könyvek,
még hív egy íz, egy korty, egy csók,
hogy újra létre jöjjek;

de én már élni nem tudok:
szent titkok megkötöttek;
kiittak engem a napok
s az éjjek, a töröttek.

És fölszíttak a csillagok,
önútam belémbotlott.
S hol vágyaimnak éke ég,
ott szám már áment mondott.

Számban a halál tört ize,
már nincsen, ami áltat.
Hűs tagjaimról életem
lassan lefolydogálgat.