Wikiforrás:Szerzői jog
A szerzői jog lényegét tekintve kizárólagos tulajdonjog, azt biztosítja, hogy az alkotó (másképpen a jogtulajdonos), tulajdonként, vagyontárgyként (property) rendelkezhet a saját alkotásával (work), azaz joga van azt másolni és terjeszteni, illetve másokat felhatalmazni, pl. a következőkre: a művet reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni, előadni, stb.
Ez a jog akkor keletkezik, amikor a mű megszületik, és nem függ a mű publikálásától. Általában az a szokás, hogy a megfelelő hivatalt erről a tényről értesíti a szerző, amely a mű eredeti példányát átveszi megőrzésre, hogy jogviták esetén legyen bizonyíték. Magán a művön pedig feltüntetik a jogtulajdonos nevét, és a jogviszony időbeli hatályának kezdőévét.
A jog megszerzése
szerkesztésAz, hogy minek lehet az ember szerzője, az változó országonként, ahogy a szerzői jog sem nemzetközi jog, hanem nemzeti. Amerikában például a szerzői (személyhez kötődő) jogok olyan mértékben tágulnak ki, hogy pl. egy film kapcsán „örök időkre” „az egész univerzumban”, „minden jelenleg létező és a jövőben megszülető médiára”, és a filmhez kapcsolódó mindenféle reklámcikkre (merchandise) vonatkozóan fenntartja magának a szerző az őt megillető (egyébként élete végéig plusz hetven évig megkapott) copyright-ot.
Amerikában, de máshol is, erős törekvés van arra, hogy jogokat szerezzenek az emberek szinte mindenben, a névhasználattól kezdve a szennyezési kvótákon át a világűr gyarmatosításáig bezárólag, hogy e furcsa jogok átengedése, engedélyezése révén később könnyű bevételekhez jussanak. Ezzel szemben állnak azok, akik altruista módon inkább meg akarják osztani javaikat, különösen az ismeretüket és tudásukat, amelyet közkincsként szeretnének látni, és ellenszolgáltatás nélkül adnak engedélyt saját munkáik, alkotásaik felhasználására. Természetesen ez az érdeke az összes ifjú, újítani vágyó nemzedéknek.