Wangné asszony

Wangné asszony Chinai dalok III. szerző: Ismeretlen, fordító: Arany János

Angolból fordítva^[1]

Fátyolos ablakon kivűlről
Hallatszott egy szomszéd halk kopogtartása.
A leány benn kiálta: ki az?
„A szomszédja, Wangné.”
Wangné bement az ajtón s leült egy magas székre.
                                                 Hajahaj!
        LEÁNY. „Nagyon fitymálva bánik velem, hogy nem jő
                 gyakrabban szegény lakomba.”
Wangné bevoná a virággal hímzett függönyt,
Belehellé a szépítőszerek illatát,
Lefordítá a piros damaszk ágyterítőt,
Ránézett a leányra,
S észrevette, hogy összeesett és csupa árnyék. Hajahaj!
        WANGNÉ (szóval). No, kisasszony, hát hogy érzi
                 magát mostanában?
        LEÁNY (dalol). Mostanában nincs semmi életerőm,
Még a teára sincs kedvem,
És semmi étvágyam ételeimhez,
Tea és étel iránt oly undort érzek, hogy csak nehezen
                 vehetem be. Hajahaj!
        WANGNÉ (szóval). Hívjak egy orvost a ki megnézze?
        LEÁNY (dalol). Nem hivok én, nem kell nekem.
Ha orvosért küldenék, csak üterem tapogatná, csak
                 kifaggatna;
Félek én a faggatástól, tapogatástól. Hajahaj!
        WANGNÉ (szóval). Hivjak-é egy buddha papot?
        LEÁNY. Nem hívok én azt se, nem kell nékem az se.
Ha buddha papot hivatnék, csak csengene-bongna,
S én félek a csengés-bongástól. Hajahaj!
        WANGNÉ (szóval). Hivjak-é egy láma-papot?
        LEÁNY. Nem hivatok azt se, nem kell nékem az se.
Ha lámát hivatok, az csak dúdol-gajdol,
S én félek a dúdolás-gajdolástól.. Hajahaj!
        WANGNÉ (Szóval). Hivjak-é hát ördögűzőt?
        LEÁNY. Nem hivatok azt se, nem kell nékem az se.
Ha ördögűzőt hivatnék, csak bűvölne, csak bájolna,
S én félek a bűtől bájtól. Ej haj!
        WANGNÉ (szóval). Hát ez se kell, hát az se kell?
Hogyan esett e nyavalyába?
        LEÁNY. Harmadhóban, ah! a harmadhóban,
A „kies derűlt” évszakban,
Mikor a borsóvirág nyilt,
És a fűzfa zöldje hajtott,
Egy legénynyel találkoztam, tavaszi sétája közben.
        WANGNÉ (szóval). Séta, vagy nem: mi dolga volt vele?
        LEÁNY. Ő szeret, mert szép leány vagyok,
Én is őt, mert ifju és diák,
Szóltam hozzá szerelmesen egyet-kettőt. Ejhaj!
        WANGNE (szóval). Szerelmesen, vagy nem: Nem félt,
                 hogy szülei megtudják?
        LEÁNY. Apám hetvennyolcz esztendős,
Az anyám siket — s rosszul lát;
Egy cseppet sem félek egyiktől is. Ejhaj!
        WANGNÉ (szóval). Hát a bátyád s ángyad nem félsz,
                 hogy megtudja?
        LEÁNY. Bátyám ritkán van itthon,
Ángyam mindig az anyjánál lakik,
Ugy hát e kettőtül nem félek. Ejhaj!
        WANGNÉ (szóval). Hát nővéreidtől nem félsz,
                 hogy megtudják?
        LEÁNY. A néném közt és közöttem nincs sok (kor)
                 különbség;
A húgom meg még kicsiny, az még semmit sem tud;
S mi ketten egy véleményen vagyunk. Ejhaj!
        WANGNÉ (szóval). No mit kiván tehát?
        LEÁNY. Oh édes Wangné, úgy tekintem mint második
                 anyámat (térdre esik).
Térdeimen kérem, legyen igaz anyám, és hajtsa végre
                 sükerrel ezt a dolgot. Ejhaj!
        WANGNÉ (szóval). De hátha nem lehet sikerrel
                 végrehajtani?
        LEÁNY. Ha nem lehet: meghalok keservemben. Ejhaj!

Megjegyzés

1. Kiírtam: „JOURNAL of the North-China Branch of the ROYAL ASIATIC SOCIETY for 1871 & 1872” George Carter Hent értekezéséséből: Chinese Lyrics (mely különben semmit sem ér). A. J. jegyzete.