Információ erről a kiadásról
Eredeti kiadás:
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár [1]
Szerkesztő(k): Zlajos
Feldolgozottsági szint: Teljes szöveg
Megjegyzések:
A szöveg pontosságát ellenőrizték: Zlajos 2009. február 28., 08:32 (CET)

A VASÁRNAPI UJSÁG 1859. augusztus 21. (34. szám.)

változata [2]

A beduin
szerző: Vajda János

                            Néma síkon jár a beduin,
                            Szivében ollyan néma kín,

      Néma és tán határtalanabb
Mint maga a szörnyü sivatag.

     Arcza merő tiszta becsület,
Vajh mi bánthat illy nemes szivet?

     Tán, hogy ollyan árva, társtalan,
Illy vadonban igy magába, van?

     Kérdik tőle: ember, jóbarát,
Mért sanyargod a rideg hazát?

     Mért kerülnöd társas életet,
Szerető családot, tűzhelyet?

     Nézd e tiszta szem hogy elborul,
E szelid azcz hogy elkomorul:

     „Városokban békót hordanak,
– És a puszta örökké szabad.”

     Nemes férfiu, felebarát,
Béketürők nyernek koronát;

     Szenvedőkkel tűr a szenvedő,
Csak mulik és fordul az idő.

     „Türelem, vigasztaló panasz,
Gyáva lelkek keritője az.

     A ki türhet, türjön frank urat,
De csak szolga az és az marad.”

– Beduin, véged van, fuss! amott
Közelitnek győztes lovagok.

     Egész dárdaerdő vesz körül,
Mi haszna vagy bátrabb egyedül.

     „Egy lábig kiöltük törzsödet,
Add meg magad, vesd el tőrödet.”

     Már e szókra élve nem felel,
Életét olcsón nem adja el.

     Nyelve helyett kardja válaszol,
S olvashatni holt vonásiról:

     Hogy ha nyerne száz uj életet,
Mind a százszor ekként halna meg.

Megbeszélés indítása a(z) A beduin lapról

Megbeszélés indítása
Visszatérés a(z) „A beduin” laphoz.