Vita:A Melancholiáról
VÉGEZETÜL:Ha két olyan szerkesztő, mint Lator László és Kardos László kezéből kikerülhet Tóth Árpád fordítás úgy, hogy a cím más és más, (a verssorok kis és nagybetűs kezdésétől most tekintsünk el...) és egyiknél lombját, másiknál dombját egy szó, {ami az eredetiben hill= domb }akkor legyen ez az általam többször átnézett, változtatott változat addig 100%, amíg valaki egy első kiadással össze nem veti!
| Információ erről a kiadásról | |
|---|---|
| Eredeti kiadás: | |
| Forrás: | TÓTH ÁRPÁD
ÖSSZES VERSEI, VERSFORDÍTÁSAI ÉS NOVELLÁI
|
| Szerkesztő(k): | Zlajos |
| Feldolgozottsági szint: | 
|
| Megjegyzések: | 488. oldal |
| A szöveg pontosságát ellenőrizték: | Zlajos 2009. október 11., 11:47 (CEST) |
A világirodalom legszebb versei, Európa könyvkiadó 1973. I. kötet 283-284. oldal”)
ugyanez:
http://mek.oszk.hu/00400/00455/00455.htm
A MELANCHOLIÁRÓL
ékezet eltérések, és
lombját helyett:
mint április zöld dombját langy lepel:
És most lássuk összevágva, három helyről:
- 1.Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Keats: A melancholiáról
Keats: A melancholiáról 1.
- 2.Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Keats: A melancholiáról
Keats: A melancholiáról 2.
- 3.Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Keats: A melancholiáról
Keats: A melancholiáról 3.
Ne, oh ne vágyd a Léthét s mámorúl
Vad rostú farkastej szeszét se szűrd,
S mely halvány fődhöz rőt csókkal borúl,
Poklos csucsor fürtös díszét se tűrd,
Setét füzéredűl taxus-bogyót
Se pergess és halálfős lepkeszárny
Ne lengjen bús Psychédül s vén uhú
Se lesse sok jajod, a nem fogyót:
Mert árnyuktól csak lomhább lesz az árny
Lelked fölött s alél a drága bú.
Inkább, ha lelked méla kedve jő,
S mint síró égi felleg, úgy lep el,
Mint lankadt bimbófőt szelíd erő,
Mint április zöld dombját langy lepel:
Búd friss rózsákra hullasd permeteg,
Vagy sós szivárvány színe szívja fel,
S peóniák víg gömbjén hintsd te szét,
Vagy fogd lánykád kezét s míg gyermeteg
Daccal pörölve csacska szót felel,
Idd mély csodájú, mély tekintetét.
A Szépség is csak Bú, mert halni vész,
S ajkához hajló újjal a Gyönyör
Mindegyre búcsut int és mind a Méz,
Mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör:
Jaj, mert bár járd a Vígság templomát,
Szentélyét fátylas Mélabú üli,
Bár csak te látod, ki ínyenc inyed
Falán a kéj héját már szétnyomád,
S lelked, mely ős, bús ízekkel teli,
Oltárán függni szent jelül viszed.
Fordította: Tóth Árpád