Vesztegzár a Grand Hotelben/Tizennegyedik fejezet
XIV
szerkesztésElder csak egy pillanatra látta. Nyomban a portáshoz sietett.
- Ismeri ezt a hittérítőt?
- Bizonyára. De ma annyian érkeztek, hogy utána kell néznem, ha felügyelő úr tudni akar valamit...
- Igen, nézze meg a nevét és az adatait.
Közben kijött a főpincér a bárból, és signora Rellihez ment.
- Szíveskedjék visszatérni a bárba. Az a két úr a signora asztalánál hangosan sértegeti egymást.
- Oh! Santa Madonna - kiáltotta, és elsietett a pincérrel.
- Rev. Paul Sorgette, hittérítő - mondta a portás. - Autocaron érkezett a jávai kirándulókkal, és egy bankátutalás miatt jött be a Grand Hotelbe. Közben történt a sajnálatos eset.
- Hányas szobában lakik?
- Hatvanhat. Második emelet.
- Köszönöm...
Odament az étteremhez. Az ajtó zárva! Most már habozás nélkül a lifthez lépett és beszállt.
- Második emelet... - A lift búgva elindult...
Szerette volna felpofozni magát, amiért nem sietett nyomban a hittérítő után.
A lift megállt. Gyorsan ki akart lépni.
- Nem lehet, uram - mondta a néger fiú. - Két emelet között vagyunk.
- Miért állt meg a lift?!
- Valószínűleg kinyílt az ajtó valamelyik emeleten.
- Most mit kell csinálni? - topogott türelmetlenül Elder.
- Csengetni kell a portásnak. Ő végigjárja az emeleteket, és ha becsukja a nyitott ajtót, akkor ismét megindulunk. Rémes, hogy milyen lassú. Ha valamelyik felső emeleten nyílt ki a liftajtó, akkor ránk virrad. Zsábája van szegénynek. Portásnál nagy baj... Én nem tartanám.
- Csengetett már?
- Még nem, de az hamar megvan - felelte biztatóan, és lenyomta az egyik fehér gombot. - Most tessék majd megfigyelni, hogy meddig elpiszmog ez a vénember.
Csakugyan félórát tartott, amíg végigjárta az öt emeletet, és végül rájött, hogy a félemeleten elfelejtette megnézni, pedig ott nyílt ki az ajtó.
A lift felzökkent, rövid búgás, a boy kirántja az ajtót.
- Negyedik.
Eldernek fejébe tódul a vér.
- A másodikat mondtam!
- Egy perc!...
Le! Két másodperc múlva a lift megáll, Elder kiszállna, de a boy legyint.
- Megint kinyílt egy ajtó, úgy látszik, viccel valaki.
- Hogy az a...!
...Alig háromnegyed óra múlva ott állt a hatvanhatos szoba előtt. A hittérítő ruhája kiakasztva függött, a küszöbön egy pár cipő.
Bekopogott.
- Ki az? - kérdezte egy rekedt hang.
- Keresik hittérítő urat...
Lassú csoszogás, nyílt az ajtó. Ősz, sovány arcú ember nézett ki.
- Engem keresnek?
- Igen. Crafford hittérítő urat várják a szalonban.
- Én Paul Sorgette vagyok!
- Bocsánat, akkor tévedés. Rev. Craffordot várják.
- Az sem lehet. Craffordot tavaly megsütötték a Viktoria Nyanza tónál...
- Akkor ez egy másik Crafford.
- Hallja! Ki maga?! Az egész hazugságból egy szót sem hiszek! Az imént is kaparászott valaki az ajtómon! Nagyon gyanús éjszakai jelenség az úr!
- Én Elder főfelügyelő vagyok. A pénzt mindenesetre okosabb lesz leadni a széfbe.
- Mi... Honnan tudja?...
- A portás mondta, hogy átutalása jött. Mikor feküdt le?
- Tizenegykor - felelte a hittérítő, és bevágta az ajtót. Tizenkettőre járt.
Elder néhány pillanatig gondolkozott. Azután gyorsan lehajolt.
A hittérítő cipőjén friss nedvesség csillogott. Bőrön nehezen szárad a folyadék, de tizenegy óta már száraz lenne. A földre hullott böjtös halról freccsent oda a víz...
Kétségtelen, hogy valaki hordta a pap cipőjét, mialatt aludt. Azt is tudta már, hogy ki...