Vers fogytával

Vers fogytával
szerző: Tisza Domokos

Tél van ugy-e, tél van e kebelben?
Szép madárkák, csattogó dalok,
Azért e csend? némán és leverten
El danátok azért hallgatott?

Illik e csend. Lombvesztett ligetben
Csak gúny volna fris madár dala,
S oh mily hideg, rút hideg van itt benn!
Kedv, remény, mint zöld lomb, elhala.

Mért maradtok? némán nem szeretlek!
Keressetek szebb hont egyebütt,
Szálljatok el oda, hol nevetnek,
S az örömnek ifjú napja süt.

Szálljatok! mi boldog a ki szállhat,
Száll, bú és gond messzi elmarad,
Mért nem adtak, mint dal- és madárnak,
Nékem is repülni szárnyakat!