Vers (Rudolf Baumbach)
(Juhász Gyula, 1918)
A Jancsi húsz éves se volt,
Oly ifjú és víg volt,
A csalogány a fán dalolt,
És hozzá. Jancsi szólt:
Repülj, repülj, kedves madár,
És üdvözöld az én bájos babám!
A Jancsit bánat érte, nagy,
A szive haldokolt,
A csalogány zengett tovább,
És hozzá Jancsi szólt:
Ó, jó madár, légy csöndesen,
Meghalni vágyik bús szivem!
Most arca ráncos mindenütt,
És őszül már haja,
Ha csalogányt hall zengeni,
Magában gondolja:
A csalogány, az énekel,
És úgy vidám, ha férget lel.