Vendég a szobámban

Vendég a szobámban szerző: Gyóni Géza

(1909-1914 között)

Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne riasszon -
Régi lomok, bánatok közé
Benyitott egy szép, fehér asszony.

Kislányos most is, otthonos,
Mintha tegnap is itt járt volna.
Sötétben is, lám, rátalál
Feketeleples asztalomra.

Régi lomok, bánatok között
Kutat gyürüs, halovány ujja.
Régi lomok, bánatok között
A szivemet keresi újra.

Egy vén sarokban rátalál
Egy régi-régi, bús hárfára
S ujjai alatt sirni kezd
Régi esték melódiája.

Régi bánatok felfigyelnek
Halavány ujjak halk neszére
S a lelkem sötét szobájában
Emlék-hárfának zeng zenéje.

Szólok hozzá: én asszonyom...
S a fehér fantóm elszáll menten,
Hová lettél, én asszonyom!
Megint sötét szoba a lelkem.